Smart Commerce Consulting

Mese az üzleti stratégiáról

2018. május 16. - Petrezselyem Péter

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, a kurta farkú malac túrásától jóval visszább, volt egyszer egy királyság. Ez a királyság oly hatalmas volt, hogy egyazon pillanatban lehetett egyik végén a napnyugtát, másikon a napkeltét csodálni. Bőség és jólét jellemezte a birodalmat hosszú-hosszú évtizedek óta...

Mindezt egy bölcs uralkodó fáradhatatlan és kemény munkájának köszönhette az ország. Hétszilvafás birtokából óriási birodalmat hozott létre. Ez volt az ő élete munkája. Az uralkodónak azonban már az utolsó hajszála is deressé fordult és érezte, hogy királyi cipőjének talpát nem koptatja már sokáig országa útjain. Fogyatkozó erejével magához hívatta gyermekeit, három daliás legényt.

A hívó parancs kiadását követő napon, ősi szokáshoz híven, koruknak megfelelő sorrendben érkeztek meg a bölcs uralkodó gyermekei.

hercegek.jpg

András, az elsőszülött fiú, - akiről már nem lehetett tudni, hogy ő volt ismert szerencséjéről, vagy a szerencséje róla - lépett először a trónterembe. Nem tudott úgy kockát vetni, hogy az ne hat pöttyel a tetején álljon meg. Hercegségéhez tartozó földjeit is eképp, az őt pártoló véletlen alapján vezette, kivételes sikerekkel. Sosem szorongatta szívét kétség tetteinek helyessége felől. Még azokban, az általa el nem ismert időkben sem, mikor nem kívánalmának megfelelően alakultak tervei. Ekkor csupán népének siralmait lehetett hallani uradalma felől, hullámvasút szerű jólétük okán.

András túlzott főhajtást követően foglalt helyet atyjával szemben, így adva át helyét öccsének.

Másodikként a sorban, Nándor lépett bátyja még ki sem hűlt lábnyomaiba, kiről köztudott volt, hogy fülébe külföldi nagyurak súgtak, s tették lehetővé, hogy munkáját, bár verejtékesnek, mégis bőségesen megjutalmazónak találja. Hatalma gyarapodott, mihelyst új támogatóra lelt, s nagyot zuhant, ha korábbi vazallusát vesztette. Minden sikerét magának, veszteségeit a viszontagságos körülményeknek könyvelte el.

Nándor idegen dölyffel intett királyának, majd testvérétől tisztes távot tartva, szintén leült a trónussal szemben. Végül, megérkezett

Tamás, a birodalom legfiatalabb hercege, ki nem rendelkezett se Fortuna áldásával, se befolyásos kapcsolatok építő támogatásával. Így ő, a régi, bevált módszerekhez folyamodott: égi, illetve határon túli útmutatás híján, kínkeserves munkával, sok fejtöréssel, papírlapok éjjeleken át történő tologatásával, tintával festett kezével építette uradalmát. Nem nőttek oly élénk színű virágai, mint Andrásnak, és nem is voltak raktárai roskadásig megpakolva külföldi fűszerekkel, mint Nándornak, ám hiányt sem szenvedtek alattvalói. Gyarapodni, növekedni tudtak, hiányát nem látták semmi földi jónak. Ellenben mindig biztosan tudták, hogy nincs okuk félelemre, jó hercegük gondoskodik holnapukról.

Tiszteletének illő bemutatását követően Tamás is helyet foglalt testvérei mellett.

A három herceg szívverésének egyre gyorsuló dobogásával várta apja szavát, aki azonban nem kapkodta el a válaszadást. Sőt, súlyos, elhúzódó csönddel éreztette mondandója jelentőségét és komolyságát.

A vén király rezzenéstelen nyugalommal ült színarany trónján, lassan, fejét oldalra biccentve, fürkészőn tekintett fiaira, miközben a csönd egyre nehezebb lepelként borította be a királyi famíliát. Sokat látott, gondok terhétől fáradt tekintetével mérte fel a helyzetet és értékelte saját tervét. Hosszú szünet után, mély, karcos hangján tárta fel javaslatát fiai számára:

Feladatot, kihívást állítok elétek, véreim. Kövessétek szavaimat, s mától három évre, amelyikőtök ezek mentén legnagyobb és legfényesebb ékévé teszi saját hercegségét, az teheti fejére koronámat. Nem lesz korbeli különbség, sem utódlási sorrend, arra hagyom az egész királyságot, amelyikőtök képes virágzását még tovább növelni.
Hogy tapasztalat s tudás hiánya ne kísértse szíveteket, íme uralkodásom vezérfonala:

Egy csillagot égről válassz,
Hajót, évet, erre ágyazz,
Félszemmel, lásd! El ne veszítsd,
Nappal is tudd, merre kerítsd.

S mind növekvő sebességgel,
Közelítsd meg kecsességgel,
Akadályt már előre dönts,
Csillagodért bármennyit költs.

2 versszak, 8 sor, 31 szó, 64 szótag, 198 karakter. Ennyit adott atyjuk a hercegeknek, majd némán kivonult a trónteremből.

hajo.jpg

Hiába visszhangzott fiai követelőző, magyarázatot váró panasza a palota falai között, a koronás fő hajthatatlanul ballagott el az őt egyre jobban fedő sötétségbe.

Miután újra csend telepedett a trónteremre, értetlenség és harag vette át helyét a korábbi megdöbbenésnek. Nem értették, miként lehetne egy csillagot megközelíteni, miért kellene ahhoz hajó és végképp mi köze ennek a trónhoz? A rébuszok miatt atyjuk elméjét homályosnak, kendővel fedettnek könyvelték el.

Kis idő múlva mindhárman útnak indultak, vissza saját uradalmukba, hogy a király első, még értelmezhető kérését teljesítsék, s három rendelkezésre álló évük alatt a lehető legtöbbet tegyék saját provinciájukkal.

Bár három nyár és három tél hosszú idő, a megszabott idő vége mégis jóval hamarabb lépett a hercegek sarkába, mint amire számítottak. Ideje volt számot adni tetteikről, eldönteni ki miként értelmezte a bölcs király felhívását, s kinek miképp sikerült feladatát teljesítenie.
Újra összegyűltek hát a trónteremben, ahol 36 hónappal ezelőtt atyjuk parancsát hallhatták. Az ország irányításának helyszíne óriási tiszteletet váltott ki az időközben férfivá vált hercegekből. Készen álltak meghallgatni apjuk utódlásról alkotott döntését.

Bár nem voltak tudatában, a bölcs király figyelő tekintete végigkövette tetteiket.

András, a szerencse fogadott gyermeke, három rendelkezésére álló éve alatt nem változtatott korábbi életvitelén. Több mint fél tucatszor hozott hosszabb-rövidebb időre jólétet emberei számára, mely során mindenki uralkodónak érezhette magát, mindent megkaphatott, amire csak kénye-kedve támadt. Ám ezeket a szakaszokat kivétel nélkül visszaesések követették, melyek eredményeképp a birodalom koldusai között találták magukat. Birodalomszerte eltérő pletykák szóltak arról, hogy az egyes visszaesések miként és pontosan hogy történtek, ám egyik sem tudta megmagyarázni, hogyan durranhatott ki az a lufi, amelyet András oly régóta fújt, s mely már akkora volt, hogy egy egész hercegséget is elvitt a hátán.

Nándor külföldi védangyalai az évek folyamán folyton váltakoztak, s emiatt Nándor vélt céljai is napról napra módosultak. Pártfogóinak száma azonban egyértelmű utat járt be: a kezdetekkor majd tucatnyi támogató, mint a téli napok utáni pára az ablakról, eltűntek nyomtalanul. Mikor az utolsó pártfogó is magára hagyta, atyja felhívását követő második évben, Nándor nem értette, miért nem jönnek be számításai, miért nem működik minden úgy, mint annak előtte. Mikor azonban a felismerés szele megcirógatta orcáját, már késő volt. Hiába fordult tanácsosokhoz, hiába kért égi támogatást, uradalma hanyatlásra volt ítélve, melyet saját hanyagsága okozott. Hiába tűnt éveken át pályája sikeresnek, a trón irányába tartónak, ekkorra már teljesen láthatatlanná vált a többiek számára.

Tamás azonban, aki képes volt megfejteni az atyai javaslatot, magabiztosan indult el a három éves „versenyen”. A kiindulási alaphoz viszonyított lassú, de biztos növekedéssel kormányozta hajóját a fejlődés irányába. Tudta, hogy mily gazdasági kapcsolatokat, törvényeket és népeket kell összeterelnie ahhoz, hogy el tudja érni célját. Folyamatosan, de kis lépésekkel, a célját soha szem elől nem tévesztve vitte hercegségének vezető feladatait. Mire a harmadik év vége közeledett, egyértelművé vált, hogy hiába történt minden szinte láthatatlanul, nagyobb ugrások nélkül, mégis a legkisebb herceg birodalma nőtt legnagyobbra, az ő alattvalói éltek a legjobban, akik a jövőre nem félve, hanem várakozón tekintettek.

korona.png

Mindezt végig gondolva, a vén király most felállt, előrébb lépett, az árnyak pajzsot vonó köréből, kezében koronájával, melyet magasra emelt, majd ünnepélyesen helyezett el Tamás fején mindenfajta csillogás és virágesőtől mentesen.
Ekkor az uralkodó egyszerre árnnyá vált, a szemnek nem is volt látható többé. Magára hagyta fiait, köztük az új királyt, s ő csatlakozott eleihez.

Mert ahogyan ismerjük mi is, a vén király őseitől is megtanulta, hogy ahhoz, hogy egy országot virágzóvá tudjon tenni, elsősorban belső erőforrásokra épített, stabil és kiszámítható fejlődés szükséges, nem pedig csapongó ötletelés és folytonos variálás


Te is kitűzöd a célt és apró lépésekben haladsz, vagy minden nap nagyot álmodsz inkább? Melyikkel milyen eredményt érsz el?

Szeretnél Te lenni a következő nagy birodalom uralkodója? Szeretnél többet tudni az üzleti stratégiáról és annak megvalósításáról?

További oldalak, cikkek, amik segíthetnek:


A bejegyzés trackback címe:

https://smartcommerce.blog.hu/api/trackback/id/tr8613964418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.